Támogassa Ön is alapítványunk munkáját adója 1%-ával! Adószámunk: 18282704-1-13

A lelki erőnket semmilyen vírus nem veheti el

Mivel másról sem hallani a médiában, mint az egész világot érintő vírusjárványról, senkit sem hibáztathatunk azért, ha ettől nyomottá válik a hangulata. Ahelyett, hogy új reményekkel és tervekkel várnánk a tavaszt, aközelgő hetekre-hónapokragondolva egy jóval fenyegetőbb kép rajzolódik ki előttünk. Kár is részletekbe belemenni, hiszen a hírek már mindenkihez eljutnak, a szükségesnél jóval nagyobb mértékbenis.

Szó nincs azonban arról, hogy kénytelenek vagyunk megadni magunkat a körülményeknek, és át kell adnunk magunkat valamiféle depressziónak. Ellenkezőleg, nagyon is akad, amit egyénként megtehetünk saját magunkért, hogy dacolva a kialakult helyzettel, mégis erősek és tettre készek maradjunk.

1. Mérsékeljük a híreket

Kétségtelen, hogy valamilyen szinten lépést kell tartanunk a legfrissebb adatokkal, azonban azzal, ha naponta többször is hallgatunk, olvasunk, nézünk járvánnyal kapcsolatos híreket – kiváltképp igaz ez a közösségi médiára –, azzal aligha teszünk jót lelkiállapotunknak.

2. Figyeljünk oda az étkezésre, a testmozgásra és a pihenésre

Nyomás alatt az ember hajlamos lehet megfeledkezni a legalapvetőbb dolgokról, melyekre testének szüksége van, ezzel mintegy előmelegítve a kellemetlen mentális tünetek felbukkanását. Az elmúlt időszakban gyakorta láttak napvilágot olyan tanulmányok, melyek egyértelműen igazolták, hogy testmozgással nemcsak megelőzhetőek, de kezelhetőek is a depressziós tünetek. Még az American Journal of Psychiatry-ban is megjelent egy tanulmány arról, hogy heti 1 óra testmozgással megelőzhetőek a depresszióra utaló mentális problémák.

Az étkezés pedig ugyanennyire fontos, hiszen szintén bizonyított tény, hogy bélflóránk állapota szoros kapcsolatban áll mentális egészségünkkel. Azok a „vigaszt nyújtó” ételek, melyekhez ösztönösen nyúlunk a nehéz időszakokban, valójában sokkal többet ártanak, mint használnak. Úgy élhet a köztudatban, hogy az édességektől „boldogsághormont” termelünk, és attól egy kicsit jobb lesz. Az átmeneti enyhülés után viszont, mivel a cukor és az egyéb többszörösen feldolgozott összetevők kárt tesznek a bélflórában, könnyen borúsabban láthatjuk a világot. Ezzel szemben, ha kerüljük a cukros és feldolgozott ételeket (tehát elsősorban a gyorséttermeket) és helyettük több friss zöldséget-gyümölcsöt fogyasztunk, hathatósan elkerülhetjük a mentális panaszokat.

Nem kevésbé jelentős tényező az sem, hogy rendszeresen aludjuk ki magunkat. Elegendő pihenés hiányában hiába is várjuk magunktól, hogy töretlen lelkesedéssel és erővel nézzünk szembe a jelen helyzet kihívásaival. Világjárványok nélkül is bárki tapasztalhat magán mentális tüneteket, aki huzamosabb ideje nem tudta kipihenni magát.

Végezetül pedig minden körülmények között kerüljük a drogokat és az alkoholt, mivel ezek semmilyen életbeli problémát nem oldanak meg – ehelyett mentális gondokat generálnak, tovább súlyosbítva a már eleve kiélezett helyzetet. Kiváltképp igaz ez a pszichiátriai szerekre, melyeket manapság már akár a háziorvosunk is felírhat, hogy „átvészeljük” a nehéz helyzeteket. A depressziós tünetekre felírt szerek olyan további károkat okozhatnak, melyek a veszélyes időszak elmúltával szó szerint lehetetlenné tehetik a mindennapi életünket. Amíg egyetlen pszichiáter sem képes bebizonyítani, hogy egy agyi rendellenesség áll a tüneteink hátterében, addig mi se vegyük készpénznek az erre alapozott diagnózisokat. És főként ne fogadjunk el kezelésképpen tudatmódosító szereket – melyek „helyreállítani” hivatottak egy kimutathatatlan kémiai zavart.

3. Ne nyugodjunk bele a helyzetbe, gondolkodjunk megoldásokban!

Úgy tűnhet, hogy mi, átlagemberek, csupán elszenvedői vagyunk a járványnak és társadalmi-gazdasági következményeinek. Ez a gondolat önmagában véve elég lehet, hogy lenyomja valaki hangulatát. Vegyük fel azt a nézőpontot, hogy mindig tehetünk valamit. Tény mi tény,ez most nem a megnyugvás és a pihenés ideje. Sokaknak a megélhetése került veszélybe a biztonsági intézkedések miatt, nem is kérdés, hogy ez legalább annyira húsba vágó, mint maga a koronavírus. Az internet korában már személyes találkozók nélkül is elintézhetők hivatalos ügyek, virtuálisan is meg lehet tartani megbeszéléseket, konferenciákat,csak a kreativitáson múlik.

Könnyű persze magvas gondolatokat hangoztatni arról, hogy mindenre van megoldás. Mégis vitathatatlan, hogy kizárólagrajtunk múlik, mikor adjuk fel. Hogy hajlandóak vagyunk-e segítséget kérni és összefogni azokkal, akik hasonló cipőben járnak. Meglepően pozitív hatással lehet a mentális állapotunkra, ha nem törődünk bele, hogy a sanyarú körülmények áldozatai vagyunk, és eldöntjük, hogy csak azért is teszünk valamit.

Eközben pedig ne feledkezzünk meg szeretteinkről, bármelyikünknek életmentő lehet egy megnyugtató, bensőséges beszélgetés, aminek jelenünkben már nem szab gátat a távolság.