Egy, a napokban publikált svájci tanulmány újfent megerősítette: az antidepresszáns szereket szedők körében lényegesen gyakoribbak az öngyilkosságok. A kutatás vetetője interjút adott a Daily Mail nevű internetes magazinnak, melyben eloszlatta a kétségeket afelől, hogy az antidepresszánsok okozzák-e az öngyilkosságra való késztetést.

Az antidepresszánsok szedése növeli az öngyilkosság kockázatát, állítja egy új tanulmány. A kutatás vezetője, Dr Michael Hengartner a Zürich-i Egyetemről, azt mondta: „Biztosan állíthatjuk, hogy ezek a szerek jelentősen megemelik az öngyilkosságok arányát, túl magán a depresszión is.” „Nem fér kétség ahhoz, hogy ez magára a szerek farmakológiai (gyógyszerészeti) hatására adott reakció.”

A szakértők arra figyelmeztettek, hogy a betegekkel tudatni kell a lehetséges veszélyeket, mielőtt elkezdenék szedni a tablettákat. A kutatás szerint a szereket szedő depressziósok körében két és félszer annyi volt az öngyilkosságok aránya, mint azoknál a hasonló betegeknél, akik nem szedték őket. A kutatásban, melyet a Psychotherapy and Psychosomatics (Pszichoterápia és Pszichoszomatika) nevű folyóiratban publikáltak, 14 tanulmány eredményeit vetették össze, összesen 32 000 résztvevővel, akik különböző fajta antidepresszánsokat szedtek. A szerzők kiemelték, hogy mindez valós számokkal mérve 77 befejezett öngyilkosságot és ezen felül 413 öngyilkossági kísérletet jelent 100 000 főre nézve. Angliában ez több ezer befejezett öngyilkosságot jelentene, Magyarországon pedig akár 200-at évente, melyet az antidepresszáns szerek váltanak ki.

A legmagasabb kockázat, úgy tűnik, a kezelés első négy hetében alakul ki. Dr. Hengartner azt mondta: „A tanulmányunk egy ritka, de súlyos kockázatot jelez, melyre fel kell hívnunk az orvosok figyelmét, főként, amikor elkezdik vagy leállítják az antidepresszáns kezeléseket.”

Dacára annak, hogy Magyarországon a mentális egészségügy képviselői egyre-másra azt szajkózzák: a kezeletlen depresszió okozza az öngyilkosságokat, egyre-másra kerülnek napvilágra arra vonatkozó adatok, hogy maguk a depresszió „gyógyszerei” azok, melyek saját életük kioltására sarkallják a lelki bajokkal küzdő embereket. Ha ránézünk arra a tényre, hogy sem a depresszió, sem más hangulatzavarral kapcsolatos „mentális betegség” megléte nem diagnosztizálható semmilyen tudományos eszközzel (képalkotó eljárás, laborvizsgálat stb.), vagyis nem tudják megállapítani a szervi eredetű okokat, mégis az agyat veszik célba a tudatmódosító szerekkel, gyorsan levonhatjuk a következtetést: könnyen lehet, hogy nem is maga az úgynevezett depresszió, hanem az arra alkalmazott „kezelések” jelentik a veszélyt az emberek számára.

Észszerű lépés volna kipróbálni, milyen arányban lennének öngyilkosok azok az emberek, akik teljesen „gyógyszerek” nélkül, egyszerűen csak figyelemmel és törődéssel kapnának segítséget, hogy megtalálják lelki problémáik valódi okait, és kezeljék azokat.