Prof. Dr. Thomas Szasz

 
 
Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért társalapítója
 
 
szaszt2001Dr. Thomas Szasz a New York-i Egyetem Egészségtudományi Központjának pszichiátria professzora, a Cato Institute adjunktusa, és az Amerikai Pszichiátriai Társaság életre szóló tagja volt.
 

Valószínűleg ő a világ vezető kritikusa a pszichiátria erkölcsi és tudományos alapjait tekintve. Több mint harmincöt könyvet írt a témában, kezdve Az elmebetegség mítosza cíművel – ez a könyv ötven évvel ezelőtt alapjaiban rengette meg a pszichiátria világát.

Elkövetkező könyvei – többek között Az őrültség melegágya és A terápiás állam című könyvek – a pszichiátriai szakma leleplezéséről és a vele kapcsolatos erkölcsi és tudományos alapok teljes hiányáról szólnak. Könyveit a huszadik és huszonegyedik század legbefolyásosabb művei között tartják számon az orvostudomány, a jog és a társadalomtudományok vezető személyiségei. Művei mindmáig rendkívüli befolyást gyakorolnak a betegségekről, viselkedésről, szabadságról, igazságszolgáltatásról és felelősségről alkotott elképzeléseinkre. A The Journal of Psychiatry & Law szerint „Freud óta nem volt más, aki nagyobb hatást gyakorolt volna a pszichiátria tényleges gyakorlatára ebben az országban.”
 
1969-ben Dr. Szasz az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR) alapító tagja lett, és ezt mondta a szervezetről: „A CCHR minden tiszteletünket megérdemli azon okból kifolyólag, hogy az emberiség történelme során ez az első olyan szervezet, amely politikai, társadalmi és nemzetközi szinten emel szót a pszichiátria ellen. Erre ezelőtt még nem volt példa az emberiség történelmében.”

Idézetek Dr. Thomas Szasz professzortól

  • A pszichiátria, mint áltudomány Open or Close
    •  „Semmilyen magatartás vagy helytelen viselkedés nem számít betegségnek, nem lehet betegség. Nem létezik elmebetegség. Pont.”
    • „Nem tagadom az agyi betegségek létezését; épp ellenkezőleg, úgy tartom, hogy ha az elmebetegségek igazából agyi betegségnek számítanak, akkor agyi betegségnek kellene hívni őket, és agyi betegségként kellene kezelni őket – nem elmebetegségnek kellene hívni, és nem elmebetegségként kellene kezelni őket. A 19. században az összes bolondokháza tele volt »őrült« emberekkel – ezeknek az embereknek több mint feléről az derült ki, hogy agyi betegségben szenvedtek – többnyire neuroszifiliszben, agyi sérülésekben, mérgezésekben vagy fertőzésekben. Ezzel a megértéssel a neuroszifilisz megszűnt elmebetegségként létezni, és agyi betegséggé vált. Ugyanez történt az epilepsziával is.”

    • „A tévében bármi lehet pszichiátriai »betegség«, amíg a pszichiáterek hajlandóak »diagnosztizálni« és »kezelni«… következetesen »betegségnek« sorolják be a viselkedésmintákat, amik ennélfogva kontrollálhatatlanokká minősülnek, és az alkoholizmushoz vagy a drogfüggőséghez hasonlítják őket. A gyermekmolesztálók és gyilkosok ezáltal szánnivaló »páciensekként« kerülnek bemutatásra, akik nem tehetők felelőssé »beteg« viselkedésükért.”

    • „Az orvostudományban alkalmazott objektív diagnosztikai tesztek a szövetekben bekövetkező kémiai és fizikai változásokat mérik; nem elképzeléseket vagy viselkedéseket értékelnek ki vagy bírálnak el. A kifinomult diagnosztikai tesztek kora előtt az orvosoknak nehéz dolguk volt különbséget tenni az epilepszia – más néven neurológiai roham – és a »hisztérikus roham« nevű dolog között, ami egyszerűen annyit jelent, hogy az illető egyszerűen epilepsziát színlel, úgy tesz, mintha rohama lenne. Amikor megértették, hogy az epilepszia forrása az agy egy bizonyos területének megnövekedett érzékenysége, a pszichopatológia vagy az elmebetegségek területéről átkerült a neuropatológia vagy agyi betegségek területére. Később a neurológia részévé vált. Az epilepszia még mindig létezik. A neuroszifilisz, noha rendkívül ritka, még mindig létezik, és nem a pszichiáterek kezelik – a fertőző betegségek specialistái kezelik, mivel az agyat sújtó fertőző betegség.”

    • „Elkeseredetten ellenzem az összes ilyen zsarnoki medikalizációt (az a folyamat, amely során egyre több egészségi állapotot és emberi problémát betegségként definiálnak és kezelnek). Ez mind a büntető jellegű államot és orvost dicsőíti, és lealacsonyítja az állampolgárt, ha szabad akaratát gyakorolja. Ez ennyire egyszerű.”

  • Gyermekpszichiátria Open or Close
    • „Egy olyan felfedezés, miszerint az összes mentális betegség az agy betegsége, azt eredményezné, hogy a pszichiátria beleolvadna az ideggyógyászatba.”
    • „Hosszú ideje vallom, hogy a gyermekpszichiáter nem csak a gyermekek egyik legveszélyesebb ellensége, hanem azoké a felnőtteké is, akik törődnek a két legértékesebb és legtörékenyebb dologgal az életben: a gyerekekkel és a szabadsággal.”

    • A gyermekpszichológus és a gyermekpszichiáter „megfosztja a gyermeket a legfontosabb tulajdonától: önmagától…”

    • „Hogyan tudják megvédeni a szülők gyermekeiket a terápiás államtól, vagyis a kormány és a pszichiátria szövetségétől? Csak úgy, hogy megszabadulnak attól a megtévesztő elképzeléstől, hogy a boldogtalan vagy rosszul viselkedő gyerek mentálisan beteg, és hogy a pszichiátriai „kezelés” segíthet rajta.”

    • „A gyermekpszichiátria hagyományos meghatározása az, hogy az orvostudomány gyermekeket sújtó mentális betegségek diagnosztizálására, kezelésére és megelőzésére szakosodott ága. Szociológiai szempontból a gyermekpszichiátria világi intézmény a családi kapcsolatok szabályozására. Véleményem szerint a gyermekbántalmazás egy formája.”

    • „Mivel a gyermekeket állítólagosan sújtó mentális betegségek tagadhatatlanul a helytelen viselkedés területére esnek, és mivel a gyermek, mint elmegyógyintézeti páciens még egy felnőttnél is tehetetlenebb helyzetben van, a gyermekpszichiátria kétszeresen is problematikus vállalkozás.”

    • „A gyermekpszichológiát és a gyermekpszichiátriát nem lehet megreformálni. El kell törölni őket.”

    • „Társadalmi szempontból véve azt a benyomást kelti, hogy a viselkedési problémák orvosi eredetűek, ezért gyógyszerekkel kell kezelni őket; jókora bélyeget süt a gyermekre, és feltehetően a családra is. Az orvostudomány területére helyezi az oktatási és gyermeknevelési problémákat, és biológiai problémákat okozhat a gyógyszert szedő személynél. Nem tudom, hogy az utca embere tudatában van-e annak, hogy ha egy harmincéves ember Ritalint tart magánál, akkor több évig tartó börtönbüntetés várhat rá. Ezt a szert »speed«-nek is nevezik. Ezt adják az iskolásoknak kezelésként, miközben abszolúte nem létezik semmiféle laboratóriumi vagy orvosi bizonyíték arra, hogy betegek lennének.”

  • Pszichiátriai kényszerbeszállítások, kényszerkezelések Open or Close
    • „Semmilyen magatartás vagy helytelen viselkedés nem számít betegségnek, nem lehet betegség. Nem létezik elmebetegség. Pont.”

    • „Nem tagadom az agyi betegségek létezését; épp ellenkezőleg, úgy tartom, hogy ha az elmebetegségek igazából agyi betegségnek számítanak, akkor agyi betegségnek kellene hívni őket, és agyi betegségként kellene kezelni őket – nem elmebetegségnek kellene hívni, és nem elmebetegségként kellene kezelni őket. A 19. században az összes bolondokháza tele volt »őrült« emberekkel – ezeknek az embereknek több mint feléről az derült ki, hogy agyi betegségben szenvedtek – többnyire neuroszifiliszben, agyi sérülésekben, mérgezésekben vagy fertőzésekben. Ezzel a megértéssel a neuroszifilisz megszűnt elmebetegségként létezni, és agyi betegséggé vált. Ugyanez történt az epilepsziával is.”

    • „Az elmegyógyintézeti kényszerbeszállítás olyan, mint a rabszolgaság. A beszállítás színvonalának emeléséről beszélni olyan, mintha a rabszolga-ültetvényeket próbálnánk meg jobb színben feltüntetni. A probléma nem a beszállítás körülményeinek javításáról szól, hanem arról, hogy hogyan lehet eltörölni.”

    • „Véleményem szerint a kényszerbeszállítást és az őrültség védelmét ugyanúgy el kell törölni, mint ahogyan korábban eltörölték a rabszolgaságot, a nők szavazati jogának megtagadását vagy a homoszexuálisok üldözését. Kizárólag ekkor kezdhetünk az úgynevezett »elmebetegségek« viselkedésformákként való vizsgálatába, ugyanolyan feltételek mellett, mint ahogyan azt más viselkedéssel tesszük.”

    • „Az elmebetegnek titulált személyek emberi és alkotmányos jogoktól való megfosztása az intézeti kényszerbeszállításnál kezdődik…”

    • „A kényszerrel végrehajtott pszichiátriai beavatkozásokra évszázadokon keresztül úgy tekintettek, hogy az állítólagos páciensek érdekeit szolgálják, nem pedig ellene vannak. A mentális-egészségügy és a közvélemény oldalán is egyre többen ismerik el, hogy a kényszerrel végrehajtott pszichiátriai beavatkozás a társadalmi kontroll eszköze. A kényszert alkalmazó pszichiátria egészének eltörlését javaslom, mind erkölcsi, mind gyakorlati alapon.”

    • „Az állampolgárok beszállítása a szabadságjogok elvesztését eredményezi, és az orvostudomány területén működő, látszólag a gyógyítás céljával működő bűnözők kezébe helyezi az áldozat sorsát, ezért a jogoktól való megfosztás jóval nagyobb mértékű a börtönbüntetésnél, amely az alkotmány védelme és jogi felügyelet alatt történik.”

    • „Becstelen dolog azt színlelni, hogy a mentálisan beteg emberek kényszert alkalmazó ellátása minden esetben a segítségükre van, valamint hogy az ilyesfajta kényszer mellőzése és a kezelés megvonása szinonim fogalmak. Minden társadalmi vezérelv magában foglal előnyöket, valamint hátrányokat is. Az előnyökről és hátrányokról alkotott elképzeléseink időről-időre változnak, ennek ellenére a történelem egésze arra tanít minket, hogy óvakodjunk az olyan jótevőktől, akik megfosztják a kegyeltjeiket a szabadságuktól... A pszichiátriai kényszerkezelések indokolatlanok és szükségtelenek…”

    • „Az intézeti pszichiátria az Inkvizíció folytatása. Igazából csak a szókincs és a társadalmi stílus változott meg. A szókincs megfelel korunk intellektuális elvárásainak: áltudományos zsargon, amely a természettudományok fogalmait parodizálja. A társadalmi stílus megfelel korunk politikai elvárásainak: álliberális társadalmi mozgalom, amely a szabadság és ésszerűség ideáljait parodizálja.”

    • „A pszichiátria üzlete erőszakon és csaláson alapul. Véleményem szerint a kényszeren alapuló pszichiátria minden egyes formája pszichiátriai rabszolgaság – ez ma gyakorlatilag a pszichiátria teljes egészét jelenti. A pszichiátria eltörléséért folytatott harc egy nemes küzdelem, ugyanúgy, ahogyan a rabszolgaság eltörléséért folytatott harc is az volt. Folytatnunk és növelnünk kell az erőfeszítéseinket, amíg célt nem érünk; Voltaire szavaival: »ecrasez l’infame« – irtsátok ki a gyalázatost.”

    • „Mi történne a pszichiátriával, ha a kényszerített pszichiátriai diagnózisok, beutalások és kezelések eltörlés alá kerülnének? Elméletben a pszichiátria sokkal inkább olyanná válna, mint bármely más szakorvosi ágazat, például a bőrgyógyászat vagy a szemészet – kizárólag önkéntes kezelést akaró pácienseken gyakorolnák. Általánosabban véve olyanná válna, mint bármelyik másik szakma, például a könyvelés vagy az építészet – bizonyos szolgáltatások és termékek jól informált vásárlóközönségnek való eladásával foglalkozna. A gyakorlatban ehhez a pszichiátriának azonosítani kellene és meg kellene fogalmaznia – ahogyan azt eddig soha nem tette meg –, hogy milyen árut kínál fel eladásra. Egyértelmű, hogy egy ilyen nagyságrendű változás a jelenleg ismert pszichiátria végét jelentené.”

  • A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM) Open or Close
    • „A DSM elsődleges szerepe és célja az, hogy hihetőséget kölcsönözzön annak a feltételezésnek, hogy bizonyos viselkedések, vagy pontosabban, helytelen viselkedések a mentális zavarok kategóriájába sorolhatók, így orvosi értelemben vett betegségnek számítanak. Ezzel a beteges szerencsejáték ugyanannak a státusnak örvend, mint a szívinfarktus. Az APA [Amerikai Pszichiátriai Társaság] lényegében azt vallja, hogy a szerencsejáték egy olyan valami, amit a páciens nem tud kontrollálni, és hogy általánosan véve az összes pszichiátriai »tünet« vagy »zavar« a páciens kontrolljának határán kívül esik. Ezt a kijelentést kétséget kizáróan hamisnak tekintem.”

    • „A DSM látszólagos érvényességét próbálja alátámasztani a pszichiátria azon kijelentése, hogy a mentális betegségek agyi betegségek. … Ez nem igaz. Nem létezik objektív diagnosztizáló teszt a depresszió diagnózisának megerősítésére vagy megcáfolására; a diagnózis megállapítása kizárólag a pácienst megjelenése és viselkedése, valamint a mások általi beszámolók alapján történhet, és nincs is más mód rá.”

    • „A pszichiátriai diagnózisok nem csak az értelmetlenségükből fakadóan jelentenek problémát, hanem magukban hordozzák a lehetőséget, hogy szemantikai [a szavak jelentéseivel kapcsolatos] bunkósbotként hadonásszanak velük – ami nagyon gyakran meg is történik: összezúzzák az illető méltóságát, olyan könnyedén, mintha a koponyáját zúznák be. A különbség csupán annyi, hogy a bunkósbottal hadonászó emberről mindenki tudja, hogy gengszter, a pszichiátriai diagnózissal hadonászóról viszont nem.”

    • A betegségek „az emberi test üzemzavarai, a szív, a máj, a vese, az agy rendellenességei”, ezzel szemben „semmilyen magatartás vagy helytelen viselkedés nem betegség, nem lehet betegség. A betegség nem ezt jelenti.”

  • A pszichiátria, mint emberi jogi visszaélés Open or Close
    • „A pszichiátria nem követ el emberi jogi visszaéléseket. A pszichiátria maga egy emberi jogi visszaélés”

    • „Nem tudomány. Politika és gazdaság. Ez a pszichiátria: politika és gazdaság. Viselkedéskontroll, nem tudomány, nem gyógyászat.”

    • „Itt a pszichiátria járványával van dolgunk. Nem az elmebetegség járványáról van szó, hanem a pszichiátria járványáról.”

    • „Mikor fogjuk felismerni és a nyilvánosság előtt leleplezni a közöttünk működő orvosbűnözőket? Lehet, hogy éppen azért nem tekintünk így számos vezető pszichiáterre és pszichiátriai intézményre, mert a hivatalosan „helyes” nézeteket és gyakorlatokat képviselik? Vagy azért, mert az ügyészek és törvényhozók, újságírók és bírók rájuk hallgatnak? Vagy mert ők kontrollálják az adófizetők állam által begyűjtött pénztömegeit, amivel egy erkölcsileg megkérdőjelezendő vállalkozást pénzelnek?”

    • „A pszichiátria valószínűleg a legeslegpusztítóbb erő, ami az utóbbi hatvan évben befolyásolta a társadalmat.”

    • „A kitűzött célunk, hogy harcoljunk a pszichiátriai kényszer ellen, fontos. Ez egy nemes feladat, amely mellett minden akadály ellenére ki kell tartanunk. A lelkiismeretünk nem engedi meg a tétlenséget.”

    • „... a pszichiátria teljes egésze kényszeren alapul -- ténylegesen vagy potenciálisan --, mivel amint egy személy besétál egy bizonyos problémával egy pszichiáter rendelőjébe, a pszichiátert törvény jogosítja fel arra, hogy az illetőt beszállíttassa. A pszichiáter kötelessége megakadályozni az öngyilkosságot és az emberölést. Az ügyésznek és a bírónak nincs ilyesfajta kötelessége. A társadalomban senki másnak nincs olyan jellegű hatalma, mint a pszichiáternek. Ez az a hatalom, amitől meg kell fosztani a pszichiátereket, mint ahogyan a fehér embert is meg kellett fosztani a feketék rabszolgasorba taszításának jogától.”

    • „Egyre inkább sarlatánokká válnak, orvosoknak adják ki magukat, hozzájuk hasonlóan beszélnek és viselkednek. Diagnózisról, kezelésekről, az agyról és hasonló dolgokról beszélnek, amikről nem tudnak semmit. Semmit. Sokkal nagyobb sarlatánokká váltak, mint amilyenek kétszáz évvel ezelőtt voltak, amikor is kígyóvermekbe vetettek embereket, ha nem tudták, mit tegyenek. Most sem tudják, hogy mit is csinálnak.”

    • „Nagy hatalommal rendelkező intézményes érdekek támogatják hatalmas befolyásukkal azt a hagyományt, hogy a pszichiátriai problémáknak az orvostudomány elméletének keretein belül kell maradnia, ennek ellenére egyértelmű erkölcsi és tudományos kihívással állunk szemben: újra kell formálnunk és újra kell definiálnunk az „elmebetegség” problémáját, hogy össze lehessen foglalni egy erkölcsileg egyértelműsített, emberi tudomány keretein belül. Az emberi viselkedés alapvetően az erkölcsök szempontjából kiértékelhető viselkedés. Az ilyen viselkedés leírására és megváltoztatására való próbálkozások – anélkül, hogy ugyanakkor megértést szereznénk az etikai értékek témájával kapcsolatban – ennélfogva kudarcra vannak ítélve. Ebből eredően amíg a pszichiátriai elméletek és terápiák erkölcsi oldala rejtve marad és nincs érthetően megfogalmazva, addig a tudományos értékük komoly csorbát szenved.”

    • „Az „elmebetegség” problémakör megoldásának legjobb – jobban mondva az egyetlen – reménye az intézményes pszichiátria hatalmának csökkentésében – nem pedig növelésében – rejlik.”

    • „Az intézményes pszichiátria legfontosabb társadalmi jellemvonása a kényszer és csalás használata.”

  • A pszichiátria az igazságszolgáltatásban Open or Close
    • „Nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy a toxikológusokat beengednék a bíróságra, ha azt látnák, hogy az egyik toxikológus nagy mennyiségű arzént talált egy elhunyt személy testében, egy másik pedig kijelentené, hogy ugyanazon beavatkozás során semmit nem talált. Mégis, ez a szomorú jelenség hétköznapinak számít a pszichiátriai eredmények terén.”

    • „A pszichiátriai elképzelések bevezetése a büntetőjog gyakorlásának területére – például az elmebetegségre hivatkozó védelem és az ezen alapuló ítélet, a szellemi beszámíthatatlanság diagnózisa a bírósági tárgyalásokon stb. – csökkenti a jog erkölcsi értékét, és áldozattá teszi az illetőt, akinek a védelmében használják őket.”

    • „Mindenféle bűnözői magatartást a büntetőjog eszközeivel kellene kontrollálni; a pszichiátereket ki kellene zárni a büntetőjogi eljárások menetéből.”

    • „Az elmebetegségre hivatkozó védelem eltörlésének elképzelése részben fogalmi, részben gyakorlati érvelésen alapul. A fogalmi érvelés nagyon röviden annyit takar, hogy az elmebetegség egy kétséges kifejezés, amely két dologra utalhat: Először is valamilyen agyi betegségre – amit mindjárt bővebben is kifejtek –, másodszor pedig valamilyen helytelen magatartásra. A betegségek, az agyi betegségek nem okoznak bűncselekményeket. Az epilepsziában szenvedők ugyanolyan eséllyel követnek el bűncselekményeket, mint más emberek. Az elmebetegség, mint a viselkedéssel kapcsolatos kifejezés, kitaláció. Nem betegség, és az elbírálása nem az orvosok hatáskörébe tartozik. Általában az után határozzák meg, hogy a személy elkövetett egy bűntettet; általában akkor, amikor társadalmi kavarodás jön létre. Másfelől azért ellenzem, mert az elmebetegségre hivatkozó védelem következményei általában a diagnózis, betegség és kezelés nevében foganatosított bebörtönzés. Ez pedig megtévesztés, az orvosi szakmával való visszaélés, mivel olyan embereket fosztanak meg a szabadságjogaiktól, akiket hivatalosan ártatlannak nyilvánítottak.”

    • „Ha a törvényszegőt nem büntetik, a törvénytisztelőt becsapják. Ezért, és kizárólag ezért kell megbüntetni a törvényszegőket: hogy hitelesítsük a jó viselkedést, és hogy bátorítsuk a hasznos, törvénytisztelő viselkedést. A büntetőjog célja nem lehet a korrekció vagy az elriasztás; kizárólag a törvényes rend fenntartása lehet.”

Friss hírek

Thumbnail A jelenlegi pszichiátriai kezelések eredménytelenségére, a pszichiátriai megközelítések elavultságára, a gyógyszeripar túlzott befolyására hívja fel a figyelmet az ENSZ különleges referensének új...
Thumbnail   A fizikailag gyenge állapotú férfi több mint két hetet volt kénytelen a pszichiátrián tölteni akarata ellenére, noha a kórházi vizsgálat elmebetegséget nem mutatott ki. A kényszert csak tetézte a...
Thumbnail   Néhány nappal ezelőtt, 35 évesen lett öngyilkos a Disney egykori ifjú színésze, Michael Mantenuto, a 2004-es nagy sikerű Csoda a jégen szereplője. Öngyilkosságát hivatásos katonaként követte el, így...
Kényszerpszichiátriára ítélve
2017. április 27. csütörtök
Thumbnail   Különös ügy került napvilágra egy jogvédő civil szervezet munkája nyomán, amely riasztó képet mutat a pszichiátriákon uralkodó emberjogi állapotokról. Kényszerrel a pszichiátriára kerülni amúgy sem...
Thumbnail   Önmagában is nyugtalanító lehet, amikor a szülőnek azt javasolják, hogy gyermeke viselkedési vagy tanulási problémáira valamilyen pszichiátriai tudatmódosító szert szedessen vele – és egész más...
More inFriss hírek