Megdöbbentő hírek a pszichiátria területéről

 

Tragédiák sora a Merényi kórház pszichiátriai osztályánMég el sem csitultak a hullámok, amiket a Merényi Kórház pszichiátriáján kedden történt brutális gyilkosság vetett – egy ápolt vasráccsal agyonverte idős betegtársát –, máris újabb merényis tragédia borzolja a kedélyeket: szombat délelőtt ugyanezen osztály ablakából egy ápolt kivetette magát. 

Mikor lesz érdemi felelősségre vonás?

Ha ehhez a két esethez hozzávesszük azokat a lesújtó állapotokat, amelyeket az ombudsmani vizsgálat tárt fel idén ugyanezen az osztályon, valamint a más forrásból napvilágra került, korábban ugyanitt történt tragikus eseteket, akkor joggal merülhet fel két kérdés: vajon elszámoltatják-e a felelősöket az elpazarolt emberéletekért, és vajon nevezhető-e gyógyításnak, ami ezen a pszichiátriai osztályon folyik. 

Bár az ablakból kiugró férfi életét a gyors orvosi beavatkozás megmentette, az ügy tovább szaporítja a Merényi Kórház pszichiátriai osztályáról nyilvánosságra került emberi tragédiák sorát. Múlt hét kedden ugyanezen az osztályon brutális gyilkosság történt, idén februárban az Alapvető Jogok Biztosának vizsgálata tárt fel tarthatatlan higiéniás és emberi jogi állapotokat – és javasolta a részleg bezárását –, de a korábbi években is kerültek napvilágra furcsa ügyek ugyaninnen, például annak a nőnek az esete, aki fizikailag egészséges állapotban került be a kórház pszichiátriájára, két hónapnyi bent tartózkodás és kezelés során azonban fizikai állapota annyira leromlott, hogy végül tüdőgyulladásban és keringési rendellenességben meghalt. 

Mindezek komolyan ráirányítják a figyelmet a vezető pszichiáterek felelősségére. Milyen munkát végeznek azok az emberek, akiknek irányítása alatt rendszeresen történnek halállal járó emberi tragédiák, az osztályon fennálló lesújtó állapotokról már nem is beszélve?

Talán ennél is hangsúlyosabb kérdés, hogy vajon történik-e érdemi gyógyítás egy pszichiátriai osztályon? Történik-e bármi egyéb, mint a páciensek nyugodttá gyógyszerezése, szedálása és fizikai korlátozása, amelyet azután a nagyközönségnek „gyógyításként” adnak el? 

És ne felejtkezzünk el arról sem, hogy egyre gyakrabban esik szó a pszichiátriai gyógyszerek gyanánt használt tudatmódosító szerekkel kapcsolatos legújabb vizsgálatok során, hogy ezek fokozhatják az erőszakos viselkedés és az öngyilkossági gondolatok kockázatát. Lehet, hogy az ilyen jellegű tragédiák jó része éppen a kezelésként használt szerek mellékhatásaiban gyökerezik? 

Itt lenne az ideje egy alapos, elfogulatlan vizsgálatnak és részrehajlás nélküli felelősségre vonásnak, hogy a további hasonló tragédiák megelőzhetőek legyenek.